hejjhely

Amerikai krémes, parfétorta, délelőtti lángosos piacozás tejfölös pofival, fokhagymabukésan... télvégi élvezetek bújással és didergő napsütéssel. És a meleg és a nyár? Az meg más? 


Akkor is van a lángos, kicsit másként. Fröccsel öblítve a bélatelepi vasútállomás túloldalán. 
Langyos. 


Fagylaltozás Nosztalgiában, színes műanyagtálból, plasztikkanállal. A fél telep ezt eszi, jobbhíján más szórakozás nem lévén... az egésznapos pancsolásra jól csúszik a házi főzött, ebből még az öt gombóc is csak éppen elegendő. 
Meleg. 


És a bújás? Lámlám, ez lenne az örök változó, ami nincs a nyárban? igen-nem-igen-nem-igen-nem. Nem tudom, csak akarom. Örök a változó. 
A cúkunft. 
A Forró.


Konok, Vajda, Newman. Vir heroicus sublimis, isten ujjai, a végtelenbe mutatva.

Starman waiting in the sky

bújok-e...

... a párnák fogságában, és meddig még? Hallucinációk tegnapról, máról, szerelemről, nyárról, meleg tengerparti homokpergésről sirokkóban. Bárki ábrándjait jelentik, most enyémet. 
És miért elgondolkodtató, hogy az idősek 65%-a csomagolás alapján választ? Mikor az áhitott csemegeuborka versus pörkölt kombó az előbbi nyithatatlansága miatt képzelgés maradt, mint a fentebb elképzelt sósvízi láblötykölés, rájöttem már én is a pillanat akaratának hatalmasságára. Mint Werfel Karl Fialája, aki túléli a hatvanötöt.
ittottakkorésmostaz

Konok 

Álltunk a zugligeti jeges kertben, hol van itt a bejárat? A mester, aki megidézte...
L'art est une possibilitée du bonheure
Flaubert

képző kortárs ember