oportó

portóban szuszmákol az óceán

hangjáték casa da música

kalácsom

Ma reggel meglepődve tapasztaltam, szegény portugál gyerkőcök nem kapnak semmit a fényesre suvickolt csizmácskába (ez kivételesen nem a krízis miatt alakul így, idén viszont a financiális helyzet végett limitált az utcai ünnepi világítás!!!)... a december 6-i találkozót a Mikulás karácsonyra halasztja, s van a zsákban...Hmmm, lássuk csak, hol érdemes karácsonyi ajándékot lőni Lisszabonban? Hát hol máshol, mint a "feira da ladra-n" az Alfamában, pláne ha szűkös a keret (egy diák mindig válságban van), és feltétlenül valami csudaegyediklassz dolgot szeretnénk szeretteinknek...mi is megtettük első shopping-körutunkat a hétvégén...

A piacra vezető utcácskában, kedvenc boltocskánk, ahol 

kenyértartó zsákocska, kötényke, s igazi portugál abrosz 

mind-mind gondos s körültekintő folyamat után lett a miénk

     Csak az ablakdíszek idézik meg a közelgő ünnepet,
az idő még mindig kellemes őszies

Ki-figyel.
Ez most a legmenőbb dekoráció, nincs olyan ház,
amelyen ne lógna Jézuskás zászló

Feltörünk a piacra

kukakakas

Éjjel tekertem hazafelé, s mi parkol le mellettem a pirosnál?


A kedvenc kukásautóim egyike.

...a portugál mendemonda kakassal...

...de van "utcai" kiadás is...casual...

Mint kiderült, a Galeria Urbana egyik mozgó kiállításáról van szó. Amúgy ők a tettesek a rengeteg szuper street és urban artért a városban.

se chover

"a nyelvet a külvilág olyan részeként fogjuk fel, melynek öntörvényűségére kell “tartalmainkat” kivetítenünk, kifejezésükre mondatokat alkotnunk, amelyek az őket előhívó gondolatokat befedik, de meg is változtatják – ekkor az anyanyelv idegen nyelvként viselkedik: a legegyszerűbb, megszokott szituációkat leszámítva, amikor a szavak pusztán ingerként hatnak, az ember a könnyen tudatossá váló konvenciók vázán mozog, melyet azután a beszélgetésben résztvevők tartós, részben tudatos erőfeszítésének kell egyensúlyban tartani"

"Az agy állandóan válogat a beérkező információk között, és a lényegteleneket nem tárolja el. Ha gyorsan kell megjegyeznünk valamit - például egy először hallott telefonszámot vissza kell hívnunk - az úgynevezett "eldobható" memória működik. A legtöbben gond nélkül tárcsázzák a számot, de pár perc múlva már nem emlékszünk rá. Az eldobható memória "tárolója" folyamatosan és menthetetlenül telik, ugyanakkor folyamatosan ürül is. Ebben az elméletek szerint nagyon fontos az álomalvás szerepe, amelynek során az agy kiszelektálja a napközben ki nem ürített, lényegtelen információkat. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a törlés nem mindig végleges: az elveszettnek hitt információk közül sok megmarad "valahol", amit aztán például a pszichoanalitika módszereivel fel lehet idézni.

Amikor egy információ fontossá válik, akkor kerül át a rövid távú memóriába, ahol órákig, esetleg napokig maradhat meg. Innét vezet az út a tartós, hosszú távú memória felé, amely a gyermekkori emlékek, bevésett ismeretek, nagyon sokszor ismétlődő élmények tárolója. Érdekes, hogy minél régebben rögzített valamit, annál erősebben őrzi (lásd az egyébként sok esetben szenilis idős emberek visszaemlékezéseit).

A kutatók a rövid és hosszú távú memória rögzülését különböző módon képzelik el. A rövid távú memória olyan elektromos mintázatokként írható le, amely egy ideiglenes "áramkört" jelent az idegsejtek között. Ezek a sejtek zárt kört alkotnak az agykéregben, ahol az ingerület (elektromos jel) 8-10 idegsejten való áthaladás után visszatér a kiindulási helyre, s ismét ingerelni tudja az első idegsejtet. Bár a jel közben gyengült, a sejtek érzékenyebbé vált, így valósulhat meg az ismétlés. Megerősítés hiányában egy idő után mégis elhal a folyamat, de nem múlik el nyom nélkül: legközelebb ezt az "áramkört" már könnyebben és hosszabb ideig lehet aktiválni. (Az agykutatók ezt a jelenséget nevezik "hosszú távú megerősítésnek" (long-term potentiation, LTP).)

A hosszú távú memória kialakulása a legbonyolultabb és éppen ezért legkevésbé ismert jelenség. Alapvetően két folyamat működhet, amikor egy információ a rövid távú memóriából a hosszú távú memóriába kerül. Egyrészt olyan kémiai változások következhetnek be az idegsejtekben, amelyek a megváltozott vagy újonnan felépített molekulák szerkezetében tárolják az információt. Másrészt új idegsejt kapcsolatok (szinapszisok) alakulnak ki, s az így létrejött új mintázatban tárolódhat az információ"

"A lélek fogalmát manapság többnyire érzésként vagy érzelemként értik. Hagyományosan a lélek az élet egysége. Azt is mondhatnám, hogy más lélek-formánk van. Van erre egy példám az arab világból: Beduinok meglátogatták messze élô társaikat. Hosszú lovaglás után megérkeztek a sátrakhoz, ahová behívták ôket, ám mégsem léptek be. A tartózkodásukat firtató kérdésre azt felelték, hogy lelkük még nem érkezett meg, mivel nagyon gyorsan lovagoltak.

Én azt gondolom, hogy talán a lélek is gyorsabbá vált, vagyis ha már nem kell állandóan különbséget tenni ellenség és barát között; aközött, akit meglátogatok és aközött, aki otthon vagyok, akkor nincs jelentôsége annak, hogy hol várok a lélekre. Hiszen a lélek mindenütt ugyanolyan. Mindenesetre fennáll annak a veszélye, hogy a lélek nem tud úrrá lenni a gyorsaságon. A mélypszichológusok rendelôiben sokan vannak, akik nem boldogulnak ezzel a sebességgel."

"Őszintén szólva: azért is maradtunk, mert tartózkodásunk érdekessé vált, s az érdekesség már magában is értéket jelent, amely jó érzéstől és rossz érzéstől független. Miért is bevonni a vitorlákat és megfutni az élmény elől, mihelyt az nem teljesen olyan természetű, amiből derű és békesség fakad? Minek elutazni, ha az élet kissé nyűgös, ha kissé ingatag is, vagy némileg kínosnak, bántónak mutatkozik? Nem, nem, maradni kell, hozzátapadni, beállni a sodrába, s ezenközben talán tanulhatunk is valamit. Maradtunk hát, s állhatatosságunk borzalmas jutalmául éltük át Cipolla mély hatású s gyászos megjelenését."

"and jesus was a sailor"

Esik az eső, Lisszabonban is. Meg a szél is új. De a biciklis szezon még mindig tart. Minden hónap utolsó péntekén kritikus tömeg teker három kört Marques de Pombal körül, aztán Praca de Espanhát megjárva vissza Marquesre, csilingelve, autók között. A végén pedig a városháza ablakán hagyunk üzenetet a vezetésnek, bicajos kívánságokat. Hogy itt nem lehet biciklizni? Badarság. Mi mindent megteszünk…

Kiszabadulni hétvégente a fővárosból mindig üdítő felfedezéseket rejteget. Kisebb túra a szomszédos Miradouro Montes Claroshoz - ahonnan ellátni a Belémi Kulturáls Központ felett egész az óceánig - vagy kocsikázás a Lisszabontól két órára lévő Montemor-o-Novoba és kerámiázni egész hétvégén, este pedig a temető/tátá bár/uszoda/focipálya szomszédságában fekvő kolostorban hajtani álomra fejünket a tábori ágyon, éjszaka koromsötétben zuhanyozni, a zsidó konyhán át a hagyományos pasztáig vacsorát főzni tizenöt személyre, majszolni a parázson sült édes krumplit, fügét hajkurászni a fáról, nem törődni az agyagos ruhával, jóízűt kacagni az esőben szaladva, lazán venni és élvezni az együtt szerzett élményt, egyszerűen, ahogy azt a helyiek teszik. Calma, calma, nálunk minden a legnagyobb rendben.

Üzenünk - kenyeret és cirkuszt a népnek!

ÓóóÓ, óceán

Montemor-o-Novo tetején

Pár száz éve palota állt itt s öt templom a különböző vallásoknak

A hétvégi szálláshelyünk

Mééri, figyeljél, mert fotóznak..katt

A konyhát beragyogják a csillagok

Bom dia!

Gyalogosan 

Ott a háttérben a szobánk ablaka. Csoda egy kilátás.

pf

A hétévgén Sintrában a trendeket kutattuk, íme a rezümé - amely az alábbi videón alapszik -  visszatérve Lisszabonba:

kemények a fények

A Ponte 25 de abril a végletek hídja. Összeköti a gazdag és vonzó Lisszabon városát a környező, ipari s kevésbé sármos településekkel, felülemelkedve az édes-sós Tejon. 1974-ig a diktátor Salazar nevét viselte, aztán '74-ben a forradalom első napjára emlékezve keresztelték át. Ugyan már egy hónapja annak, hogy a közelében lakom, látványa mégis minden reggel lenyűgöz, ahogy oldalából kikacsintva kel a nap. És nappal. És esti csinos pompájában.

a hajnal hasad, híd távolból

a napos ragyog, csillámlik, híd közelből

Egy helybéli barátommal sétáltunk valamelyik este Alcantarában, a híd lábának környékén. Csodáltuk a monstrumot. Kár, hogy gyalogosan nem lehet átkelni rajta, mondtam én. Nagy baj lenne az... sokan odavesznének...a fado, és a különös szél Afrikából, " you know what i mean", mondta ő. 

De a legkülönösebb mégis, hogy az emberek maguk helyett megunt állataikat áldozzák fel a folyóba hajítva. Esti kocsikázás, átkelés hídon, ajtó kinyit, állat kihajít, és ennyi. Hajtanak tovább. 

A városi legenda szerint a híd lábánál elterülő ház legfelső emeletén lakó Ines egyik este vacsorához terített idős édesanyjának. Kitette tányérokat, poharakat, szalvétát, előkészítette a subremesához a kiskanalat. Épp ültek volna le asztalhoz, mikor az égből hatalmas robajjal valami aláhulott. Egy, a gazdája által ráunt eb a tetőt átszakítva landolt az asztalon. Az utolsó útja volt a repülés.

a szegfűs forradalom dala

íz és káosz

maca assada:ez a tipkus almából készült, cukorral, fahéjjal. édes az élet. a menzán is

íme az alma (most már tudom a nevét: maca reineta - köszi Ines - , nálunk bőralma néven fut, régen sok volt belőle, ma már kevesen termesztik - köszi Mami), plusz a legfinomabb nugátos szelet (bájkoláshoz is kiváló), plusz a tremocos, ami duzzadt kukoricaszemre emlékeztet, sör mellé és rágcsának fogyasztják. vasárnap a parkban megtudtam, tulajdonképp valamilyen babról van szó

                                     

az iskola, amiről kiderült, egykoron börtönnek használták (hmm). titokzatos terek, számozás, s még titokzatosabb beiratkozási/tantárgyfelvételi procedúra. a sok-sok papír neve káosz

kukucs. jó az illatom?

színesre festik az iskolát, addig pedig a szobrok megalszanak

azul fal és csomagolás

faculdade de belas-artes de lisboa

ez meg mi? minden boltban a zöldséges részen van, de nem tudom, mit készítsek belőle. segítség!!

minden hétre egy süti. bolo de arroz, háttérben tejo

cais de sodrén. zsófiák elfáradtak

delikát

Igyekszem a csodát szavakba önteni. Nagy vállalás. Ámulok és bámulok egyelőre csupán, és élvezem az úton levést. Hogy lemenni a boltba is kihívás (de most már meg tudom különböztetni az öblítőt a mosószertől, ugyan a rengeteg fajta zöldség-gyümölcs még szaglás/tapintás alapján sem mutat semmi árulkodó jelet, hogy mégis nyersen, levesbe, lábosba, egyáltalán eszik-e vagy isszák), hogy imádják, ha kedvesen szóba elegyedünk közértben, kioszknál, hivatalban, és csak mosolyognak, hogy "sou estrangeiro, nao falo portuguese", és ők csak mondják és mondják, portugálul természetesen. Én pedig bólogatok nagyokat, és mosolygok, természetesen. Élmény, hogy minden olyan más. 
Az egész már a repülőn elkezdődött, úton Párizs felé. Ablakból bámultam a mi hatalmas tengerünket (madártávlatból is elképesztő), mikor a hölgy mellettem elkezdett beszélni, furán törve az angolt. Dora, mint utóbb kiderült, 16 éve hagyta el Üzbegisztánt, s csatlakozott a New York-ban élő zsidő közösséghez, ahol orvosként dolgozik. Beszélt a vallásról, a zsidó esküvői szokásokról, meg hogy Budapesten két hétig csak gyümölcsöt és kenyeret ettek a menő margitszigeti szállóban, mivel ott nincsen kóser, megmutatta a fotókat a gyerekekről meg az unokáról, meg javasolta, hogy Lisszabonban találjak magamnak zsidó férjet, és hogy egyébként is, milyen jól összepasszolnánk a szintén orvos fiával. Erre a mellette ülő anyukája (aki egyálatlán nem beszél angolul) is bólogatott. A kezdet is már, mint valami bé-kategóriás, filmes.


Érkezés Lisszabonba. 


A bürokrácia itt sem ismeretlen, beszéddel viszont mindent el lehet intézni, mert azt imádják. Mosolyogva. Nincs lehetlen, csupán jó kedv s lazaság. Tapasztaltam ezt a kollégiumba csekkoláskor, (ami nem volt egyszerű, több órás várakozás, mert kezdetben "maga nem szerepel a listán, sajnáljuk", de sikerült), a nyelviskolában az intenzív kurzusra való iratkozásnál ("beteltek a helyek, sajnáljuk", de sikerült), a biciklivásárláskor ("mert magának nincs portugál adószáma, a garancia végett, sajnáljuk", de sikerült).


Hogy biciklivel Lisszabonban lehetlen? Nem, nem, itt olyan nincs. Csak a biciklista kevés. Reggelente 50 perc hegynek fel, Cidade Universitariára, portugál kurzus 9-től 1-ig. Aztán le a hegyről, az iskolába vagy bárhova. Az egyetem a szállástól 20 perc bájkkal, egyenes úton, ami itt ritkaság számba megy. Első héten kedves portugál fiatalok megmutatták a város legolcsóbb sörözőjét (ahol a sör mellé valami furcsaságot rágcsálnak, úgy néz ki, mint egy hatalmasra duzzasztott kukoricaszem, a héját viszont kiköpik. Ja, és mindegy hol, ki s mikor, mindenki köpköd egyébként is), majd együtt főztünk vacsorát, háttérben az ultra brutál portugál bikaviadallal a tévében (óóó de jó volt nézni kicsit a házi oltárt, aminek köszönhetően itt szinte mindenki beszél angolul, mivel a filmeket többnyire eredeti nyelven, feliratozva adják). 


Mindegy, hogy a hétnek melyik (vásár) napja van (a hétfő 2a feira, azaz második vásárnap, s így tovább, egészen péntekig, aztán Sábado s Domingo), a fiatalok és a szesz ellepi a Bairro Alto rettentő meredek macskaköves utcácskáit, így estére moccanni sem lehet a szűk sikátorokban. 


Víkend. Bevásárlás. Ejtőzés. Kirándulás. Óceán.

Szombat késő délután nekivágtunk, hogy bevegyük a szállástól csupán 3 km-re fekvő (Santa Maria de) Belémet. Nem hittem el, amit ott látok: hatalmas parkok, Torre de Belém, Felfedezők emlékműve, Szent Jeromos Katedrális, és a legcsudább csuda, a Centro Cultural de Belém (kb. mint LUMÚ), ami nem csak építészetileg, külsejével megnyerő, hanem van benne színház, koncert, és a legelképesztőbb, a hatalmas modern/kortárs gyűjteményt bemutató Museu Colecção Berardo. Muitomuitomuito egy hely, látni kell. Nem csak a Pasteis de Belémért megyek vissza.


fotós

efemnégy

Van. Net. Hurrrá és visszaszokás jó kis osztrák rédióra, ha nálunk már amúgy is hallgathatatlan, bármi is legyen az. És Lisboa-ban milyen lesz a muzsika? Maga a nyelv is zenés, de a többi? Fado orrba-szájba? Vagy ilyen? Februárig kiderítem...
addig is, hölgyeim és uraim, kérem rakják meg tétjeiket!

szuverén prága/b//p/london

Első tekerés a szabadban. 

Tegnap ibolyát láttam menza előtti farönkök közt, ma sündisznó tipegett előttem utat keresztezve. 

Hesszolni egész délután a parkban, szigetet nézve /valóban, az irány most fordított/, dönteni langyos lattét be gallér mögé, mézzel, így adtam prüszkölésnek. 

Gondolatok Goethe színtana, Láng Rudolf, Falk Miksa világhírű dédunokája körül.

Összefutnak a szálak. Csak nyugalom, nem is kell intenem.

Így múlnak el a percek.

Nélkül.

A képzelet a legnagyobb realista. Láttad?

hejjhely

Amerikai krémes, parfétorta, délelőtti lángosos piacozás tejfölös pofival, fokhagymabukésan... télvégi élvezetek bújással és didergő napsütéssel. És a meleg és a nyár? Az meg más? 


Akkor is van a lángos, kicsit másként. Fröccsel öblítve a bélatelepi vasútállomás túloldalán. 
Langyos. 


Fagylaltozás Nosztalgiában, színes műanyagtálból, plasztikkanállal. A fél telep ezt eszi, jobbhíján más szórakozás nem lévén... az egésznapos pancsolásra jól csúszik a házi főzött, ebből még az öt gombóc is csak éppen elegendő. 
Meleg. 


És a bújás? Lámlám, ez lenne az örök változó, ami nincs a nyárban? igen-nem-igen-nem-igen-nem. Nem tudom, csak akarom. Örök a változó. 
A cúkunft. 
A Forró.


Konok, Vajda, Newman. Vir heroicus sublimis, isten ujjai, a végtelenbe mutatva.

Starman waiting in the sky

bújok-e...

... a párnák fogságában, és meddig még? Hallucinációk tegnapról, máról, szerelemről, nyárról, meleg tengerparti homokpergésről sirokkóban. Bárki ábrándjait jelentik, most enyémet. 
És miért elgondolkodtató, hogy az idősek 65%-a csomagolás alapján választ? Mikor az áhitott csemegeuborka versus pörkölt kombó az előbbi nyithatatlansága miatt képzelgés maradt, mint a fentebb elképzelt sósvízi láblötykölés, rájöttem már én is a pillanat akaratának hatalmasságára. Mint Werfel Karl Fialája, aki túléli a hatvanötöt.
ittottakkorésmostaz

Konok 

Álltunk a zugligeti jeges kertben, hol van itt a bejárat? A mester, aki megidézte...
L'art est une possibilitée du bonheure
Flaubert

képző kortárs ember

stárt

...a tengerutca közepén. 

Guardiola by Eisenman