Első tekerés a szabadban.
Tegnap ibolyát láttam menza előtti farönkök közt, ma sündisznó tipegett előttem utat keresztezve.
Hesszolni egész délután a parkban, szigetet nézve /valóban, az irány most fordított/, dönteni langyos lattét be gallér mögé, mézzel, így adtam prüszkölésnek.
Gondolatok Goethe színtana, Láng Rudolf, Falk Miksa világhírű dédunokája körül.
Összefutnak a szálak. Csak nyugalom, nem is kell intenem.
Így múlnak el a percek.
Nélkül.
A képzelet a legnagyobb realista. Láttad?
